2010. szeptember 1., szerda

Pssszt...a bűvésznő alkot...

Az úúúgy volt, hogy Erika nevű egyik legkedvesebb kolléganőmnek névnapja volt, és már jó rég elhatároztam, hogy kap egy olyan igazi krisztikés gyöngyöt. Szereti a munkáimat, így dupla örömmel készítek neki.
Vettem olyan neki való szép tégla színű üvegkavicsot, amolyan selyemcukor félét. Azt fekete kásával és delicával befoglaltam, csak az ihlet hiányzott, hogy mit hová, és hogyan az összeállításhoz.
De végül az is megérkezett.

Tegnap este leültem a kis fotelomba, majd ölembe vettem a gyöngyözős tálcámat, tele fekete swarival, kásával, delicával és még sok egyéb épp használatba kerülő apróbbnál apróbb kis mütyürrel. Lényeges momentum, hogy soha nem csak az van a tálcán, amit épp használni fogok hanem még 10 olyan is ami csak jó ha kéznél van.

Na szóval ott tartottam, hogy leülök...tálca ölbe...mikor is felfigyeltem valamire a tv-ben, és elkezdtem magyarázni. Ez ugye nekem sokszor erős gesztikulációval is jár... Igen, jól sejtitek, úgy leborítottam a tálcát, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Csak ültem ott, néztem a földet, majd elbőgtem magam. (ez részben a fáradtság miatt is épp aktuális volt) Aztán mikor úgy gondoltam ennyi elég a gyöngyök siratásából, kikászálódtam a fotelból, összeszedtem a gyöngyöket és amit még találtam, kását a porszívóra hagytam. Miközben arra gondoltam, Cleopátrának azért sokkal jobb dolga volt, amikor tejben vajban fürdött. Ez a gyöngytenger nem annyira bulis dolog a szőnyegen, főleg nem, hogy térdig járok benne.

A nagy szomorúságra készítettem egy teát, ami nagyon jól sikerült, odatettem a fotel mellé, hogy ha megszomjaznék munka közben legyen mit innom. Nnnna gondoltam, akkor veselkedjünk neki még egyszer. Újabb adag kása a kistányérba kiönt...majd egy laza csuklómozdulattal a tálcát újra padlóra küld. Na ehhez kell tudomány. De neeeem, nem bőgtem másodszorra...úgy nevettem, hogy az már fájt.

Ahogy Besenyő Pista bácsi megállapítaná, én vagyok a gyöngyöstálcát
egy óra alatt a Világon legtöbbször kiborító asszony.

De elhatároztam, nem adom fel. Befészkel...tálca ölbe...újratölt...és alkot...ezt



4 megjegyzés:

Mánya írta...

Hehe! - bocsi :)
Szóval Kiszti akcióban :D Visztont az eredmény csodás!!! Megérte :P

The E.Art írta...

:-D
Nagyon dekoratív ez a lánc!Nekem az lett volna a katarzis,ha a tálca tartalma a teába ömlik:-)

Kriszty írta...

Ugye? Szerintem is az egyik legjobban sikerült cucc.
Emőci! Azt majd ma :)))De az se lett volna rossz ha a tea ömlik a tálcába :)))

mannamari írta...

Nagyon jól sikerült. :-)

A történetből tényleg már csak a tea és a gyöngy találkozása hiányzott. :-)

Ide írhatsz nekem

krisztimaci@gmail.com

Keresés

Related Posts with Thumbnails