2012. február 14., kedd

Az a csodálatos egészségügy!

Hol kezdjem? Mostanában nem arról vagyok híres, hogy az egészség szobra lennék. Az a tipikus Murphy, ami el tud romlani, az el is romlik. :( Nem is részletezném a diagnózisokat, mert nem ez a lényeg. De az utóbbi időben egyre azt veszem észre, hogy ha orvoshoz megyek, onnan sosem távozom úgy, hogy azt érezném, mindent megtesznek az egészségemért. Az már alap, hogy ha reggel nyolcra van időpontja az embernek, fix, hogy 12 előtt nem jut be!
Csak a mai napot mesélem el, mert muszáj. Diabetológiára kellet fél 8-ra mennem, hogy egy 24 órás vérnyomásmérőt pakoljanak rám. Emlékeimben elég tisztán élt, hogy ez nem olyan jó buli, mert éjjel az ember fel is ébred mikor felpumpál a karszalag.
Nos fél 9-kor kb be is jutottam. Néni rám rakja a cuccot, majd próbapumpálás következik...és a gép csak nyomja....még mindig nyomja....és még mindig nyomja...a kezem már lila SZÓ SZERINT, LILA és iszonyú égő fájdalommal jár. Szólok a néninek, valami nem oké, mert nem enged le és még mindig pumpál. Áááá, biztos csak mert magas a vérnyomása, mondja ő! Mondom neki, de ez akkor sem jó, mert még mindig csak pumpál, bár akkor már csak rövidebb időközökben, de nyomatékosítom, hogy le még semmit nem engedett! Aztán percek múlva, megkönnyebbülés. Mondja a néni, elég magas, megméri kézi vérnyomásmérővel. Hurrá. 235/110. Ritka jó érték! Majd elővesz egy másik gépet, mert "az előző biztos rossz, majd ez már jó lesz nyugodjak meg". Előre féltem. És nem alaptalanul. A gép ugyanazt műveli velem, mint az előbb. A karom lila, feldagadva és a kézfejemen apró piros pöttyök jelennek meg. Mondom neki, azonnal vegye le, mert ezt a fájdalmat nem lehet kibírni. Pedig nem vagyok egy hisztis, ha fáj valami. Két gyereket egy hangos nyekkenés nélkül megszültem, és hasonló nyalánkságokat megéltem már. De a néni hajthatatlan. Azt mondja üljek ki a szoba elé, nyugodjak meg és ha lemegy a vérnyomásom, már nem lesz olyan fájdalmas a dolog. Mondom neki, "ezt én egy percig nem vagyok hajlandó elviselni. szedjék le rólam." És akkorra már folytak a könnyeim. Kimegyek, a lányom szó szerint megijed, úgy nézek ki. A fejem a karom lila (nem piros!) Néni jön utánam. Azt mondja, szeretné ha fenn maradna és a doktornőhöz bemennék, majd az kitalál valamit. Mondom, addig is vegye le!!! Nem tette. Én erre azt mondtam, ha felpumpál addig míg nem jön a dokinő én leszedem. De mindjárt jött is a doki. Kérdi mi a baj. Elmondom. Majd mutatom neki a kezemet, ami lila és piros pöttyös és duplája mint szokott, pedig alapból elég husi. A fejem lila, remeg kezem lábam. A doktornő flegmán az asszisztensnek: "vedd le". Majd azt mondja, üljek ki, végez a bent ülővel és majd behív. Ok. Végzett. Majd 10 perc eltelik, senki nem megy be. Az én vérnyomásom még mindig 235. Majd behívja Gipsz Jakab bácsit. Mikor nekem elszakadt a cérna. És otthagytam az egész szaros kócerájt.
Ez a HONVÉD KÓRHÁZ DIABETOLÓGIÁJÁN dr HEVESI JUDIT adjunktus rendelésén volt! És én azt gondolom, hogy az ilyen "orvosok" inkább tényleg menjenek külföldre.
Elmondom, órák teltek el azóta, de elég rossz állapotban vagyok. Tudom, felelőtlenség volt, hogy ott hagytam őket, de ha tovább várok és nem történik semmi, akkor agyvérzést kapok.
Azt is tudom, hogy nem vagyok egyedül, akit ilyen megrázkódtatás ér, sőt biztos vannak kacifántosabb dolgok is, de ez velem történt meg és muszáj volt elmondanom. Ezután nem fogom tűrni birkaként, hogy azt tegyenek velem amit akarnak, a gyógyítás jó kis fehér köpönyege mögül.
És még azt elmondanám, hogy eddig soha egyetlen orvossal nem ellenkeztem, bármi fájt vagy bármit mondott úgy csináltam, de én ilyen fájdalmat életemben nem éreztem. És ilyen fajta hozzá állást sem tapasztaltam. Volt már néhány negatív élményem, de ez űberel mindent. A karom most is fáj. Már nem lila, de a hajszálerek amik megpattantak apró pöttyöket és kisebb véraláfutásokat produkáltak a karomon. Mutatom.

6 megjegyzés:

Banász Erika, ErikaStyle írta...

Szegénykém! :( Jól tetted, hogy eljöttél! Nem normális ez a világ, sokan azt hiszik, hogy csak tárgyak vagyunk, és így is kezelnek minket, pedig ha egy kicsit bele gondolnak...! Kívánom ennek doktornőnek (a nevedben is), hogy éljen át hasonlót és duplán fájjon neki, vagy tudod mit, csak azt hogy törjön el a karja, egy ideg nyugton lesz, aztán neki is beáll majd a vérnyomása. Felháborító! Tudnék mesélni én is de nem teszem, elég annyi, hogy én is hagytam már ott rendelést. Remélem rendeb jössz, és próbálj meg másik orvost keresni, ha lehet! Jobbulást kívánok. A fekete nadálytő krém jó rá, használd. Sokat segít! Üdv: Erika

Kriszty írta...

Köszönöm Erika! A másik orvos meglesz. A főnöknőmé. Neki bevált. Csak tudod azt gondoltam, hogy egy Honvéd Kórház kicsit más. Hogy ott valóban elkötelezett lelkiismeretes emberek dolgoznak. De tévedtem. Sajnos. Amúgy is gyűlölök orvoshoz menni, inkább dolgozok betegen.
Még most is fáj a kezem végig pedig ez reggel történt. Vajon mit csináltak volna ha nem csak hajszálér pattan el a kezemben, hanem valami nagyobb galiba történik? Bele sem gondolok. Bár ha csak a vérnyomás értékemet nézem, hogy ez nem volt elég ahhoz, hogy ki se engedjen a szobából. Hát nem tudom. Amúgy gondolkodom egy újságíró megkeresésén.

Newsee írta...

Kriszty jól tetted! Egyáltalán nem szabad egy vérnyomás mérésnek fájnia, nem hogy véraláfutást okoznia! Elvégre is ezzel haza akar engedni és elméletileg egész nap a szokásos munkádat kellene végezned.
Az orvosokról nekem is meg van a véleményem általában, addig jó míg nem látod őket.
Remélem azért estére bár fáj a karod de a vérnyomásod lejjebb ment. Nyugalmat kívánok neked!

Kriszty írta...

Köszönöm Newseekám! A vérnyomásom azóta össze vissza imbolyog. Az volt amúgy az érdekes, hogy hiába mondtam a nőnek, hogy ezt egész nap munka közben, vagy úgy egyáltalán nem fogom tudni elviselni. Volt már rajtam ilyen szerkentyű, és ahogy írtam is, nem volt fincsi, de nem volt ilyen embertelen fájdalom egy fikarsznyi sem, csak kellemetlen volt.

kepi táska írta...

Kriszti,ezt még olvasni is rossz volt! Pedig ha valahol lehetnek(nének) jó orvosok az a Honvéd. Mi van akkor a többi helyen?
Pont ez a cécó hiányzott a vérnyomásodnak! Egyébként ilyen értékkel szerintem el sem engedhettek volna, ez nem játék.
Remélem a következő dokival jobban jársz! Gyógyulj meg hamar!

Kriszty írta...

Én is ezt gondolom Mártikám! Igyekszem rendbe jönni.
Azt viszont sajnálom, hogy akkor nem fotóztunk le, mikor lila voltam. Mert a fotó a kezemről már órák múlva készült. Mondhatjuk, hogy már nyugodt állapotban. Én a fejemet addig nem is láttam milyen, míg ott nem hagytam a kócerájt és nem mentem mosdóba. Ott szinte sokkot kaptam a tükörképemtől. Felteszem, hogy a doki is látta ezt az állapotot, és a vérnyomás értékemet is tudta és mégis kiengedett. Majd szart rám.
Igen, én is azért járok a Honvédba mert azt hittem..., pedig nincs is közel. :(

Ide írhatsz nekem

krisztimaci@gmail.com

Keresés

Related Posts with Thumbnails