Bár csak csendben jegyezem meg, hogy megjegyzéshez is írhatjátok. :)
Akkor csüccs és mesélek.
Augusztus 16 előtti héten már szabin voltam és gondoltam mindenre lesz időm. Hát hamar elszaladt a hét.
Csütörtökön voltunk a kis körömszépítő Zsuzsinknál, aki csodaszép körmöket és nem kevésbé szép szempillákat alkotott nekem.
A szempilla kérdés mókás volt, ugyanis eljátszottam a gondolattal, hogy ha már úgyis sírós vagyok, nem lenne jobb valami ilyesmi és akkor nem kéne attól tartanom, hogy lebőgöm a sminkem.
Aztán egyszer csak a kisfőnök bejött egy ilyen 3D-s szempillával, én meg faggatni kezdtem, hogy milyen érzés, meg ilyesmik. Majd 2 nap múlva bejött hozzám és azt mondta, ez az ő nászajándéka a részemre, mármint egy ilyen pilla felrakás. Rettenetesen meglepődtem, de nagyon örültem. Hűha, királylányos lesz a szempillám. :) Picit féltem, hogy öreg vagyok én már ehhez, de Zsuzsikánk nagyon szépen megoldotta. Nem lett sok de mégis szép.
Pénteken indult a muffin gyártás. Encivel. Lett 120 darab. A sütésük még csak csak, na de a díszítés. Úsztunk a cukormázban és a cukor díszekben. :) Miközben mi nem esszük. :) Aztán itt kopogtatott a szombat, azaz a nagy nap. Én már 4 órakor kukorékoltam (nagy eseményeknél ez mindig így van velem) Elkészültünk, elindultunk Pomázra, mert még a díszítés hátra volt. Ja azt nem is mondtam, hogy sógornőmék kertjét a fiúk már hetek óta rendezgették, hogy minden szép és jó legyen.
Óh még útközben kellett boltot találni ahol a dobócsokrom virágait megvesszük. Lidl-ben csak temetővirág volt pedig mindig szokott lenni ilyen 10 szálas rózsacsokor. Azt mi már kitaláltuk, hogy szépen megkötjük kis csokornak. (Mert ugye a horgolt csokromat nincs olyan isten, hogy eldobjam) Végül is a Békási piac lett a nyerő. Kaptunk kisfejű fehér rózsát és nagyfejűt hosszú szárút a szülőköszöntéshez.
Kiértünk valamikor fél 8-kor. És mivel az idő elég hamiskás volt napok óta, sógornőmék beszereztek egy sátrat. Kicsit katonai de inkább mint hogy elázzunk, és ugye B terv nem volt, hogy hová menjen a sok ember ha esik. Elkezdtük fújni a rengeteg lufit és széthajtogatni a sok pompomot amit lapraszerelten vittem ki. Azt hittem sok lett de még bőven mehetett volna legalább annyi.
Kipakoltuk a sütis dolgokat, a fiúk leterítőzték az asztalokat ügyesen. Szóval ment a munka. A csajok is nagy díszítésben voltak. Külön kiemelném a két sógornőmet. Anikót ( a házigazda) és Julit. Nem semmit alkottak.
Hamar eltelt a délelőtt amiben volt egy kis elkurvulás is, ugyanis a fiúk hoztak rántott husis szendvicseket és ETTÜNK belőle. Nem csak beleharaptunk.
Fél 12-re fodrász. Enci is végül kitalálta, hogy neki is szépet csináltassunk. Ugye neki van hozzá alapanyag, ami nekem nem annyira. A fodrász viszont nagyon ügyes volt az enyémmel is. Pomázon találtuk, és mint kiderült az uram már dolgozott nekik ott Pomázon.
Szóval szépek lettünk. Én akkor kezdetem el izgulni (amit addig egyáltalán nem éreztem. remegett kezem lábam. :)
Visszaértünk, és a lányok addig csodát tettek. Még a kertkapu is csupa szegfű volt, és a lufik végig a kerítésen. csodálatos.
Akkor már a leendőbeli férjem elhúzott a szülői házba készülődni, mert csak az önkormányzatnál találkozhattunk :)
Tiszta dinka lettem. Izgultam. 3 órakor felöltöztünk, Enci kisminkelt szépen. Majd mikor megláttak a lányok, teljesen odavoltak, hogy milyen szép lettem. Juli el is sírta magát. Ajjaj mi lesz így velem. A fiúk is tök aranyosak voltak. Ezek szerint jó lett az összkép. Jól sikerültek a kiegészítők, minden.
Fél 4 körül értünk az önkormányzathoz. Már sokan ott voltak aminek örültem nagyon.
Jó kis zenei anyagot állítottam össze a szertartáshoz, amit a kezelő néni el is szúrt (igaz ezt csak én tudtam de akkor is) Még azzal kicsit bíbelődtünk, hogy a bevonuló zene az legyen a sorban aminek lennie kell. Wagner nászindulója kicsit modernebb változatban. Gyönyörű volt.
Úgy vonultunk, hogy először a tanúk, majd a párom anyukájával, utána Matyi buborékfújóval (4 éves, rá szoktam bébiszitterkedni) és Kriszti a gyűrűpárnával (sógornőm lánya). azután én és a gyerekeim. Jól sikerült a zenével összhangban. Dolgoztam rajta, mert a zene adja a több réteget. Ide teszem, hogy meg tudjátok hallgatni.
Bridal march - Jonathan Cain
A szertartásra nem térnék ki, csak egy kis momentumra, miszerint a fiam fényképezett (nagyon jók lettek a képek) és míg mi ültünk vagy álltunk épp, ő mindig szemben volt velem. Mikor látta, hogy épp elindulnak a könnyeim, ő elkezdett bohóckodni. csak finoman, hogy én vegyem csak észre, de ezáltal vigyorogtam és nem bőgtem. :)
Onnan szépen elmentünk fotózkodni egy picit, ez lett a kedvenc képem. :)
" Tisztelt vendégsereg,kérek egy kis figyelmet mert csak így lesz értelme rövid beszédemnek. A mai nap nem csak a szám a szívem is beszél és a jó akarat amely bennem él. Szívem összes kívánságát szép szavakba gyűjtöm és mindannyiunk nevében az új párt köszöntöm. Igaz már rég ráléptek az élet útjára,de ragyoghat még rájuk a boldogság sugara,hisz mindannyian tudjuk jobb később mint soha. Ezután a nap után is legyen az életetek hosszú,boldog és áldott soha meg ne bánjátok ezt a házasságot,hisz sokan tudjuk életünk párját megtalálni piszok nehéz dolog,viszont ha egyszer megtaláltuk soha el ne eresszük legalábbis amíg a szívünk dobog. Bennem a jó szándék él a kezem sem remeg kövesse hát példámat a tisztelt vendégsereg. Igyunk hát Krisztára és Istvánra a mai nap legszebb párjára."
Közben vacsi.
Ez a festmény pedig nekünk készült a "nagytestvér" által. Ő Jobbágy Dezső, aki az Old Boys zenekarban zenél és nem mellesleg festőművész is..."a muzsikus" ahogy a párom hívja.
És egy egy kép a gyerekekről
