Az igazi Brunyó

Az úgy volt, hogy a kicsifiam kitalálta, hogy olyan sokszor terveztük már...idén menjünk már el a Maciotthonba Veresegyházára. Kicsit az idő megviccelt minket, de kedvünket nem vette. Előtte beugrottunk a Gödöllői kastély kertjébe egy kis sétára. Csak mert olyan hangulatos. :) És gyönyörű. Ezek a virágok magukért csacsognak.

Kastély után irány a Maciotthon. Készült pár zseniális kép. Igaz kicsit fura érzés az egész, mert ugye ezeknek a macikáknak jó, hogy ilyen nagy helyen vannak és a természetben, de mégis rácsok mögött. És jönnek mennek a kerítés mellett, hogy adjuk már azt a mézet, mert éhen halnak. :) Nyilván nem, de számomra a macik egész más helyen vannak rangsorolva, mint hogy itt kuncsorogjanak a mézért. Persze ők sem hülyék, és ha kapnak, nem fognak megköpködni. :)
Na mindegy, csodálatos dolog volt ilyen közel érezni magamhoz az igazi Brunyókat.

 

Nagy pancsolás közben olyan, mint ha épp elköszönne tőlük. 

Szia Maci! Majd még jövünk!