Honeymoon... és ami megelőzte

2014 augusztus 16-án, 

15 évvel a hátunk mögött jól összeházasodtunk  Az uram meg én. :) 

Sanszos némi meglepődés, de direkt nem vertem nagy dobra előtte. Bár a képek azért amik felkerültek a készülő kiegészítőkről, akár árulkodhattak is.

Érdekes módon egészen szombat délután 2 óráig nem izgultam, akkor mintha fejbe csaptak volna, rámjött a remegés meg az izgalom. 

Mindent magunk intéztünk és mindent magam készítettem. Csokrot, kitűzőket, kis táskát, hajba valót, autódíszt. Még a zsepim szélére is horgoltam csipkét. Fő a stílusos bőgés.  

Enci készített nekem egy tenyésztett gyöngy ékszer szettet ami gyönyörű lett. Olyan nekem való.

Nagyon megható volt, mert mint kiderült az anyakönyvezető ismeri a párom családját (ez aznap derült ki reggel) és eléggé kedvesre sikeredett a mondandója, meg ahogy már csak ránk nézett. :)

Viszont csak egyszer sírtam picit. :) Egy furcsa végtelen boldogság árasztott el, már attól is, hogy olyan régi barátok jöttel el, akiket 14 éve nem láttam. De mikor meghívtam a világ legtermészetesebb dolgaként vette, hogy jön. Ezen kívül olyan is akit nagy veszteség ért nemrégiben, mégis megtisztelt a jelenlétével. Nagyon hálás vagyok mindenkinek aki eljött, és szórta a rizst meg fújta a buborékot. :)
2 nagyon jó barátnőm is ott volt velem. Tudom, hogy rájuk mindig számíthatok és ők is rám természetesen.
És egy fontos emberke, aki az első esküvőmre csak beszaladt de most szakított rám időt pedig fellépése lett volna az Old Boys zenekarral. Ő az unokabátyám Dezső. Ő volt a tanúm.
Mindenkit nem akarok név szerint megemlíteni, hisz ennek a bejegyzésnek nem is ez a lényege. Örültem/örültünk mindenkinek nagyon.

Páran hiányoztak még de akik a legjobban az a 3 számomra igen fontos ember, őket egy egy szál fehér rózsa jelképezte.

Azt gondolom, hogy a ruha remek választás volt. Eleinte azon gondolkodtam, hogy legyen egy szép alkalmi ruha ami nem hosszú, valami szép színű...hisz nem az első esküvőm és nem is vagyok már mai csirke. De aztán a kis kopasz :) rábeszélt, hogy..."ne már, hogy nem akarsz hosszú ruhát...egy menyasszony legyen csak hosszúban és nem színesben" ... így lett ez a vanilia sárga ruha. E szín alapján készült utána minden.

A horgolt csokor a fejdísz... 

A cipőm is szerencsére feljött. Bár esélyes volt, hogy nem fog, mert még mindig néha cipóra dagad a futómű. Végül is a szertartáson cipőm volt utána lecseréltem egy hasonló színű szandira ami nem szorít. :)

A vacsoránkról is szeretnék pár szót ejteni. Az úúúgy volt, hogy még év elején, mikor kitaláltuk, hogy mi idén örök hűséget fogadunk, akkor az volt a kérdés, hogy hogy legyen a vacsi. Aztán az Uram :) azzal rukkolt elő, hogy legyen az egyik sógornőm kertjében. Nagy a hely és ők biztos örülnének egy ilyen népi megmozdulásnak. 8-an vannak testvérek, nem pici a család. :) Elkezdtük szervezni, de én álmomban nem gondoltam, hogy ilyen szépen összeáll majd az egész. Szombat reggelre a kert készen állt a díszítésre. Én készítettem 30 db szalvéta pompom-ot ami lapraszerelten vittem ki. Volt 190 db lufi, fújásra várva. :) girlandok, virágok. Lett egy sátrunk is, félvén az esőtől. 

2 sógorom főzött bográcsban marha és sertéspörköltet...valami isteni finom volt. Készült 3 féle köret. Piacon szereztünk nagyon finom savanyút hozzá, rétegesen rakva átlátszó műanyag vödörbe. Annyira jól nézett ki. Már a látványtól összeszaladt a nyál. :)

Egyik sógornőm és a fia sütöttek 3 féle sütikét. Mi készítettünk Encivel 120 db muffint. Citromos, és nagyon finom (csak titokban, de megkóstoltam)

Szóval volt aki díszített, volt aki főzött, sütött, remek összedolgozás volt. Élveztem minden percét. 

És nem győzök elég hálás lenni ezért az egészért ahogy a család összeállt. 

Meg kell említenem a gyerekeimet is. Enci a fő szervező kézbe vette a dolgokat és nagyon ügyesen tette. Ádikám pedig a fotózást vállalta be. Nagyon várom a képeket.

Még tudnék mesélni és elmenni a részletekbe de az már nektek úgysem annyira érdekes. :)

 

Ki volt az a dinka aki ezt idekötötte? Semmit nem tudtam, csak hallom ám éjszaka, mikor elindultunk, hogy piszokul csörög az autó. Elképzelésem nem volt, hogy mi lehet az. :)

Hétfőn reggel pedig irány Sopron. Néhány képben mesélem csak el. 

Volt egy kis kiruccanás...vonatos...Eisenstadtba. 

Na mutatom.

 Ez egy Bencés templom, ahol megvolt a templomi esküvőnk is...mondván..."Ő úgyis tudja, ha nem nagy felhajtással fogadjuk az örök hűséget, akkor is..." Kézenfogva meghitten, sírósan.

 Páneurópai piknik emlékmű.

 Vár részlet

 A Tűztoronyból

 A Tűztorony

  Fertő-tó és a pocsék idő

 A kedvenc éttermünkben mi is ott hagytuk a sok ezer cetli között a miénket.

 A kedven soproni utcarészletem, a rózsaszín "hasas" ház

 Eisenstadt és a világ csavargói

Eszterházy kastély és a kertje.