2010. szeptember 11., szombat

Nicsak ki kukucskál itt?

Nézzétek csak ki kukucskál itt... és minden lelkiismeret furdalás nélkül állhattam neki. Na jó, azért még van pár befejezetlen a szekrényben, akik ha kinyitom a szekrényajtót úgy sikítanak, mint Harry Potterben a sikítókönyv éjjel a könyvtárban. :)
De ezt muszáj azonnal és most megcsinálnom. Egyébként azért, mert a maci tisztára olyan, mint az a maci, amit anyukám 20 évesen kapott apukámtól. Azaz most 62 éves, és most már én vigyázok rá. Kicsit renoválni kellene, de félek kiadni a kezemből. Így már biztos megértitek mire ez a szerelem.

 

A terítő képét valamiért nem mutatja. Így töröltem, majd megkeresem gépen és visszateszem.




2010. szeptember 8., szerda

Vegyes vágott...

Majdnem mint a savanyúság. Lesz itt ma minden, mint a búcsúban.
Készülget a terítőm. És nagyon jól halad. Mutatom az állást. Már csak egy fél vázás meg 3 sarok hiányzik és kész lesz.

Nagyon várom, mert utána és csakis utána, neki állhatok a macikámnak. Színek feltekerve, beszimbólumozva várnak dobozkában. Bár elkelne egy kis segítség. Mégpedig abban, hogy ti milyen színű anyagra varrnátok? Van fehér, ami hímzővászon, és van a nyers szlovák...sosejuteszembeaneve anyag.




Ezeken a képeken mestercukrászkodásom idei második terméke látható. Kicsiny elsőszülött magzatom 25. szülinapjára készült torta. (augusztus 25-én volt, csak most került gépre a kép) Hogy miért Tigrysses (igen két"s", "y") arra most nem térnék ki. Mutatom belülről is. Tudom a rózsaszín nem egy fiús szín, de hát epres a töltelék, azt meg nem festhettem zöldre. :))) A narancssárga marcipán borítás meg a Tigryss miatt. Elárulom, nagyon fincsi volt.












És egy cuki kislányt mutatok még. A mai napom kicsit stresszesre sikerült. Még mindig az orvostársadalom és sleppje... De úgy döntöttem, engem nem fognak kiborítani, így vettem magamnak ezt a kis tündérkét, amolyan "megérdemled krisztike" elhatározással. Összeállítós csomagban kapható, és ezer éve szerettem volna egy ilyet. Hiába Lyzbeth a neve, ez olyan krisztikés maci. De sikerült néhány mackóbundát és szemecskéket is beszereznem. Mert ígéretemhez híven készül néhány, amik majd kisebb, nagyobb gazdáikat fogják boldogítani (remélem)






2010. szeptember 2., csütörtök

Akcióztam

Csodás volt a mai nap. Hát mit mondjak? Kezdem az elején. Hetek óta szünet nélkül fáj a fejem. A kollégák már szóvá tették, hogy ez így nem jó, kezdjünk vele valamit. Na jó de egyedül voltam a dolgozóban, nem hagyhattam a bótot magára. Ma éjjelre aztán olyan szintre vittem a dolgot, hogy már csak ülve tudtam aludni, mert ha a párna és a fejem randiztak, akkor csillagokat láttam. De azért sztahanovista módon bementem reggel dolgozni, de hamar rá kellett jönnöm, ez nem fog menni. Kilépőt kértem és elosontam a körzeti rendelőbe.
Ott a doktornő elmondta, hogy úgy érzi, ez nem csak egyszerű fejfájás, és beutalt a Bajcsyba. Teljes kivizsgálásra, de legfőképp neurológia.
De nem kell örülni, még nem megyek a "vigyorgóba"! A dokinéni felhívta a figyelmemet, hogy ne hagyjam magam lerázni, mert megteszik ha hagyom. És ha el akarnak küldeni, kérdezzem meg az illető nevét és mondjam, hogy ez azért kell, hogy ha valami komolyabb bajom lenne ezek után, akkor legyen kire hivatkoznom. Mit mondjak, ez ám a jó kezdet!

Odamegyek, betegfelvétel, néni rázza a fejét...nem oda kell menni hanem a sürgősségire...nagyszerű, átmegyek...másik néni...menjek el az üvegajtóig majd ott jobbra, neurológiai ambulancia...elmegyek...ott kiírva a következő szöveg: "szeptember kettedikén az E épület 2.emeletén van vizsgálat...hurrá, és nem mint Micimackóban, "Tilos az Á" hanem itt irány az E. Na ez nem volt olyan jó vicc. Tehát felcaplat az E kettedikre, ahol a néni arrogánsan elutasít, miszerint ezzel a papírral nekem a sürgősségire kell mennem. Na mondom, ez ám az ördögi kör. Onnan jövök, néni kérem. Nem volt mit tenni, visszaosonás a földszintre a sürgősségire. Néninek elmondom mi volt fent, aki arcokat vág és pingvinezik a pult mögött. Majd nagy kegyesen elkéri az adatokat és leültet, majd hívnak.
Majd hívtak és be kellett mennem egy nem túl szimpatikus helyiségbe. A vizsgálatot nem részletezem, nem ez a lényeg. Hanem a személyzet hozzá állása. A legutolsó senki, aki kikérdezett, úgy beszélt velem, mint ha megöltem volna apját anyját. De igaz, ebédidőben mit vagyok én rosszul?! Az orvos kivételesen rendes volt, és alapos is. Aztán eldöntötték, hogy ugye nem szokás, de lehívják a neurológust, hogy mégiscsak vizsgáljon meg. Míg erre vártam eltelt egy óra. Aztán megérkezett a néni, aki elküldött E kettedikről. Számítottam rá, hogy na most megkapom. Hát megkaptam. Két hete fáj, és ilyenkor kell jönni, és különben is. Orrpiszkálás jobb kéz, majd balkéz, térdreflex, aztán szevasz. Nincs magának neurológiai problémája. Viszlát. A zárójelentésre vártam röpke egy órát, majd röhögő görcsöt kaptam, mikor kifelé elolvastam. Neurológiai szakvélemény: "teljes kivizsgálás javasolt". Ezek szerint ezek nem tudnak olvasni, ugyanis ez volt a beutalón! Most akkor merre kell álljak arccal?

És a hab a tortán a mai napra, megcsípett egy darázs, amire ráadásul allergiás vagyok...



2010. szeptember 1., szerda

Pssszt...a bűvésznő alkot...

Az úúúgy volt, hogy Erika nevű egyik legkedvesebb kolléganőmnek névnapja volt, és már jó rég elhatároztam, hogy kap egy olyan igazi krisztikés gyöngyöt. Szereti a munkáimat, így dupla örömmel készítek neki.
Vettem olyan neki való szép tégla színű üvegkavicsot, amolyan selyemcukor félét. Azt fekete kásával és delicával befoglaltam, csak az ihlet hiányzott, hogy mit hová, és hogyan az összeállításhoz.
De végül az is megérkezett.

Tegnap este leültem a kis fotelomba, majd ölembe vettem a gyöngyözős tálcámat, tele fekete swarival, kásával, delicával és még sok egyéb épp használatba kerülő apróbbnál apróbb kis mütyürrel. Lényeges momentum, hogy soha nem csak az van a tálcán, amit épp használni fogok hanem még 10 olyan is ami csak jó ha kéznél van.

Na szóval ott tartottam, hogy leülök...tálca ölbe...mikor is felfigyeltem valamire a tv-ben, és elkezdtem magyarázni. Ez ugye nekem sokszor erős gesztikulációval is jár... Igen, jól sejtitek, úgy leborítottam a tálcát, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Csak ültem ott, néztem a földet, majd elbőgtem magam. (ez részben a fáradtság miatt is épp aktuális volt) Aztán mikor úgy gondoltam ennyi elég a gyöngyök siratásából, kikászálódtam a fotelból, összeszedtem a gyöngyöket és amit még találtam, kását a porszívóra hagytam. Miközben arra gondoltam, Cleopátrának azért sokkal jobb dolga volt, amikor tejben vajban fürdött. Ez a gyöngytenger nem annyira bulis dolog a szőnyegen, főleg nem, hogy térdig járok benne.

A nagy szomorúságra készítettem egy teát, ami nagyon jól sikerült, odatettem a fotel mellé, hogy ha megszomjaznék munka közben legyen mit innom. Nnnna gondoltam, akkor veselkedjünk neki még egyszer. Újabb adag kása a kistányérba kiönt...majd egy laza csuklómozdulattal a tálcát újra padlóra küld. Na ehhez kell tudomány. De neeeem, nem bőgtem másodszorra...úgy nevettem, hogy az már fájt.

Ahogy Besenyő Pista bácsi megállapítaná, én vagyok a gyöngyöstálcát
egy óra alatt a Világon legtöbbször kiborító asszony.

De elhatároztam, nem adom fel. Befészkel...tálca ölbe...újratölt...és alkot...ezt



Ide írhatsz nekem

krisztimaci@gmail.com

Keresés

Related Posts with Thumbnails