2010. december 26., vasárnap

Vackor


A kisfiam hetek óta mondogatta, hogy szeretne kiskutyát, mert Trixike elvesztése óta valahogy hiányzott mindannyiunknak. Mindig ha szembe jött velünk egy kis blöki, sóhajtoztunk de ennyi. Aztán a kisfiam elkezdte mutogatni a menhelyes blökik képeit, hogy melyik tetszik neki, és ő aztán mostmár nem érdekli semmi, akkor is örökbe fogad egyet. Tudni kell, hogy ő meg a menyem, nem nagyon "laknak" itthon, hanem a menyemnél. Kisfiam kikérte a véleményem, képileg, mire azt mondtam, bármelyik aranyos, de ne legyen nagytestű. Amúgy meg beszélje meg az anyósával, mert csak úgy haza ne állítson egy kutyussal.
Na szenteste, mondja a gyerek, hogy jön mindjárt az egyik ismerőse felköszönteni őt névnapján, mondom jóvan. Lemegy majd hamar vissza is jön, miközben én már szárítom a hajam. Majd bemegyek a szobába és a fa körül ülnek, egy kis szőrgolyó társaságában. Szeretgetés, babusgatás. Majd kihoz a szobájából egy kutyakosarat, evőkés-ivókás edényt, hajkefét, pórázt, nyamit. Hű mondom, jól bevásároltál. Akkor itt lesz velünk, míg itthon vagy? Azt mondja: Nem ő már mindig itt lesz. :) és röhögnek mind! Mindegyik tudta!!! Sejthetitek. Bőgtem is meg nevettem is. Puff neki, lett egy kiskutyám. Eredetileg Bob volt a neve, de az nem illik hozzá. Én Bogyónak neveztem volna, de leszavaztak, hogy a Maci jobb. Majdnem belementem mikorra jött az isteni szikra...VACKOR. Az maci is és pisze is mint ő :D:D:D
Olyan puha selymes a bundája, mint egy angóra cicának. Valami tacskó keverék és 5 hónapos lesz 1.-én. Imádja a kosárkáját. Sétálni nem annyira, mert fél mindentől, DE eddig minden dolgát lent végezte! Kiegyensúlyozott, és egyre boldogabb velünk. Ma már szaladgáltunk lent a futtatóban. Ez a kép utána készült.

2010. december 19., vasárnap

Ünnepi hangulat...

Igen, nemsokára az. És nekem semmi hangulatom sincs hozzá. Igaz ehhez hozzájárul az is, hogy szét van bombázva a lakás. Kicsi fürdőszoba felújítás folyik. És az én hibám. Mert én mondtam, hogy egye a fene, csak kezdődjön el, még ha félbehagyva is de történjen valami ünnepig. Ja, akkor most ne nyavalyogjak, mi?! Fázisfotók készülgetnek. A szomszédok biztos szidják a rokonságot, de pont leszarom. Amit mi eltűrünk alulról, felülről asszem ennyi belefér bőven.
A csempe színének megválasztása, az egy csodás folyamat volt. Első kőrben, alul sötét felül világos megoldás szerepelt, bordó-rózsaszín, vagy tégla-drapp kombinációban...na de mi olyan vásárlók vagyunk (én) aki mindent látni akar, majd utána dönt. És nem lett volna hátrány ha magyar termék. Bekocogtunk egy hazai nagymúltú cég csempe szaküzletébe, ahol szerelem első látásra... csokibarna-türkiz-vanilia színösszeállítás. Nagyon csecse volt, csak kiszámolva már nem annyira tetszett. Nesze neked divat. :) Aztán találtunk egy nagyon szép elegáncsos megoldást. Világos dohányfüstös, széles aranyozott bordűrrel. Mutatom.

Zuhanyfülke helyett újra kád. Alig várom, hogy végre kész legyen. De nem lesz meg ünnep előtt, úgyhogy ez most egy ilyen karácsony.
Talán épp ezért, vagy csak mert bent sok a munka, vagy csak egyszerűen lustaságból, de még neki sem indultam vásárolni. Pedig én már ilyenkor mindig röhögök a markomba, azokon, akik utolsó pillanatra hagyják a dolgot. Igaz nem is lesz nagy ajándékozás.
A hó egy kicsit, halványan bepróbálkozott hangulatilag, de aztán ez el is múlik, mikor visszafordulok a lakás felé. :) Mindenhol van valami ami nem odavaló. :) Valójában fel nem fogom, hogy abban a csöpp fürdőszobában ezek hogy fértek el eddig :)
Na ha készen vagyunk, majd mutatom.

Ide írhatsz nekem

krisztimaci@gmail.com

Keresés

Related Posts with Thumbnails