Vackor

A kisfiam hetek óta mondogatta, hogy szeretne kiskutyát, mert Trixike elvesztése óta valahogy hiányzott mindannyiunknak. Mindig ha szembe jött velünk egy kis blöki, sóhajtoztunk de ennyi. Aztán a kisfiam elkezdte mutogatni a menhelyes blökik képeit, hogy melyik tetszik neki, és ő aztán mostmár nem érdekli semmi, akkor is örökbe fogad egyet. Tudni kell, hogy ő meg a menyem, nem nagyon "laknak" itthon, hanem a menyemnél. Kisfiam kikérte a véleményem, képileg, mire azt mondtam, bármelyik aranyos, de ne legyen nagytestű. Amúgy meg beszélje meg az anyósával, mert csak úgy haza ne állítson egy kutyussal.
Na szenteste, mondja a gyerek, hogy jön mindjárt az egyik ismerőse felköszönteni őt névnapján, mondom jóvan. Lemegy majd hamar vissza is jön, miközben én már szárítom a hajam. Majd bemegyek a szobába és a fa körül ülnek, egy kis szőrgolyó társaságában. Szeretgetés, babusgatás. Majd kihoz a szobájából egy kutyakosarat, evőkés-ivókás edényt, hajkefét, pórázt, nyamit. Hű mondom, jól bevásároltál. Akkor itt lesz velünk, míg itthon vagy? Azt mondja: Nem ő már mindig itt lesz. :) és röhögnek mind! Mindegyik tudta!!! Sejthetitek. Bőgtem is meg nevettem is. Puff neki, lett egy kiskutyám. Eredetileg Bob volt a neve, de az nem illik hozzá. Én Bogyónak neveztem volna, de leszavaztak, hogy a Maci jobb. Majdnem belementem mikorra jött az isteni szikra...VACKOR. Az maci is és pisze is mint ő :D:D:D
Olyan puha selymes a bundája, mint egy angóra cicának. Valami tacskó keverék és 5 hónapos lesz 1.-én. Imádja a kosárkáját. Sétálni nem annyira, mert fél mindentől, DE eddig minden dolgát lent végezte! Kiegyensúlyozott, és egyre boldogabb velünk. Ma már szaladgáltunk lent a futtatóban. Ez a kép utána készült.