2012. május 26., szombat

áció...káció...akáció...vakáció!!! és ami mögötte van.

Na kedveseim, 
Kedden véget ért a móka. Mármint a suli. Levizsgáztam és jelentem a bizonyítványban az szerepel, hogy
"JÓ".


Tele voltam ötössel de a végére becsúszott két hármas, amit nagyon szégyellek. Olyan szép lett volna ha csupa ötös. Az egyik hármas teljes mértékig az én hibám volt, mert jogból 2 tételt szinte összefésültem, és egyik sort egyikből, a másikat a másikból mondtam. A baj csak az, hogy nagyon nem összevaló volt. Bosszant a dolog, mert én, aki sosem olvasgatok tételt a vizsga napján, még gyorsan átlapoztam, bele-beleolvasgatva, és valószínű ez lehetett az oka a kavarcnak. Mert előtte való nap még tudtam. Enci kikérdezett.
Apropó Enci. Ez a gyerek nem semmi! Hogy milyen türelemmel kérdezett ki napokon keresztül, azt elmondani nem tudom. Aztán mikor kiborultam, ő vigasztalt, hogy nyugi és mosolyogva közölte, hogy most megint felcserélődtek az erőviszonyok, és most ő az én anyukám. Nem tudom elégszer megköszönni a türelmét. Meg a sok segítséget.

Most viszont kicsit hülye érzéseim vannak. Nem tudok mit kezdeni magammal. Állandóan bevillan, hogy tanulni kéne, mert megint megcsúszom az idővel. Pedig már itt a vakáció.
Mindent csinálnék... gyöngyöznék... kötnék... horgolnék... varrnék... hímeznék... szappanoznék... rajzolnék... olvasnék...
Na de mivel kezdjem? Feltúrtam a hímzős szekrényem, kivettem pár cuccot. Na jó de melyikkel kezdjem? :D Tiszta gyagya vagyok.

És egy kicsit más. Megagyár! Szentségtörést fogok elkövetni. És lehet nem értetek velem egyet, de ez az én véleményem. Lehet rám kígyót békát is kiabálni de nagyon negatív ez az én véleményem. Nem tudom, ti néztétek-e, de számomra egyre inkább nyilvánvaló, hogy miről szól ez az egész. A média pénzgyüjtő doboza. Mert, hogy szerintem köze nincs a tehetségek felkutatásához, az tuti. Számomra talány, hogy ezek, akik ebben a szériában szerepeltek, egyáltalán hogyan jutottak el idáig...ha ez tényleg tehetségkutató! A zsűritagok, akik állítólag értenek hozzá, odáig voltak egy egy szánalmas produkció hallatán. Nekem pl Bereczki Zoli elég nagy csalódás ilyen szempontból.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy az a lényeg, hogy szavazzanak az emberek, ezzel súlyos pénzeket a "produkció" számlájára lapátolva. A beltartalom már mindegy, de többnyire legyen szórakoztató. A minőség már huszadrangú kérdés. Mindegy ha ordít vagy sikít csak hangosan tegye. Akárcsak a műsorvezetők, ordítanak ha kell ha nem. Miért? Félnek ha szépen csendben mondják, nem figyelek oda, és elfelejtek szavazni?!
Aztán ott van az egyre gyűló nagy jelzőkkel puffogtatott "Magyarország hangja" tábor. Kezdve Verával, majd sorba jöttek a szépreményű gyermekek.Na de hová lettek? Kb egy év a tiszavirág életük, mert addig nyomja őket a média, aztán majd elkezdenek azzal foglalkozni, szintén a média, hogy ki hány kiló, vagy ki kivel szakított, vagy leszbi, vagy tudom is én még milyen szaftos irományokkal. Nem tudnak megállni önállóan a lábukon, sajnos...vagy nem sajnos. De sosem érnek olyan magasságokba, mint Cserháti Zsuzsa, vagy egy Charlie, vagy Ákos. Talán Caramel, aki jól lovagolja meg a szelet. De majd pár év múlva térjünk erre vissza.
Szóval elnézést akinek belerondítok a lelkivilágába, mert épp van megagyáros kedvence, de ez az én véleményem. És hol mondanám el, ha nem itt?!

Nincsenek megjegyzések:

Ide írhatsz nekem

krisztimaci@gmail.com

Keresés

Related Posts with Thumbnails