2013. február 16., szombat

Hazug világ

Kicsit nem kreatív bejegyzés lesz ez, csak valamiért kikívánkozik.
Besokalltam a sok hazugságtól és ámítástól ami körülvesz minket. És nem csak személy szerint engem, hanem úgy globálisan. Bár van nekem is tapasztalatom.
Elnézem ezt a kis ártatlan Vackort. Ő az egyedüli aki őszinte, még akkor is amikor haragszik, mert láthatóan kimutatja ha meg van sértve, és azt is amikor boldog. Nincs vetítés, nincs hazug érzelem.
Csak vegyük elsőként a barátokat. Kiadod magad, az összes érzelmeddel benne vagy, hogy építsd a dolgot, és még azt is hiszed,  hogy minden oké, de aztán csak nézel, mikor minden szó nélkül passzolva vagy. Annyit nem érdemelsz, hogy megtudd, miért. És akkor még jól jártál ha csak ennyi. Épp a héten hallottam egy történetet, ahol a lány barátnője vetett szemet a férjre. Sikeresen. Nem egyedi.
Szídj, a háta mögött embereket de a születésnapjukon köszöntsd fel nagy szeretettel. Mi ez ha nem hazugság?! És most nem arról beszélek, hogy légy kedves mindenkivel, még ha megbántott is.
Aztán itt vannak a reklámok. Szedj ilyen olyan pirulát, amitől lefogysz, szép lesz a hajad, vagy elmúlik a fájdalmad.
A mosóporod felér egy csodával. Sőt ma már mosókendőt vegyél ha trendi vagy. És ha naív vagy még hiszel ezekben.
Egyél szívbarát margarint...nem baj, hogy kőolaj származék, így majd több gyógyszert szedsz majd.
Megveszel egy háztartási gépet, jó sok tájékozódás után, és még egy éves sincs mikor tönkre megy, mert fogyasztó társadalomban élünk.
Élj egészségesen, sőt táplálkozz úgy, de a kereteid ezt nem engedik. A kormány kitalálta, hogy ha pl a cukor szintedet nem tudod x érték alatt tartani diéta és inzulin segítségével akkor fizesd a drága gyógyszert, mert biztos, hogy nem vagy elég fegyelmezett (itt most csak egy személyes példa, hogy hiába diétázom és inzulinozom, mégsem megy csak nagyon ritkán 7 alá az értékem. pedig már 16 kg-t fogytam. tehát a diéta is működik.)
Bármerre nézel csak hazugság van.
És mégis mindig újra és újra hiszünk és bízunk, mert mi lenne velünk ha nem ezt tennénk. Így is olyan szomorú és depressziós ez a nemzedék.
A családom és a gyerekeim számomra a burok, ami ha sok volt a külvilágból, menedéket ad.
A barátokat egy kezemen megszámolom, de nem is kell több, mert mára csak azok maradtak, akik tényleg fontosak, és fontosnak is tartanak. (elárulom, az egyikkel újra együtt dolgozom, és nagyon jó. Olyan, mint ha mindig is együtt dolgoztunk volna :)
Tudjátok ez nem amolyan depis bejegyzés, mert igazán nincs rá okom. Jól vagyok, egyre energikusabb. 16 kiló az mégiscsak sok. És még 10 tervben van nyárig.
Velem minden jól megy, csak a napokban sok ilyen negatív hullám csapott meg, és elgondolkodtam pár dolgon. Ezeket osztottam meg veletek.

12 megjegyzés:

Névtelen írta...

Krisztikém,először ezt ajánlom Neked,nem tudom hogy kell itt linkelni,másold be:
http://www.youtube.com/watch?v=OehIMfPNaCc
Ez pedig a második része:
http://www.youtube.com/watch?v=xfkpGZwDUTc
Nagyon szépen levezeti az egészségügyi és a fogyasztói társadalom gondolatod számára a választ.
A barátságról még írok,csak összeszedem a gondolataimat.De sejtheted.
Puszillak

Kriszty írta...

Oké, meglesem, de olvastam a "cenzúrázott egészséget" ami már akkor betette a kaput rendesen.
Igen sejtem kb....

krealady írta...

Hjjja, Kriszti! Én a médiában dolgoztam - helyben. Az igazit, a nagyot nem is tudtam volna csinálni, mert nagyrészt annak köszönhetjük, hogy a fogyasztói társadalom ilyen szépen "alakul". Pörgős életet éltem, és mindig akartam, hogy elismerjenek. Nos, ez a része teljesült, a médiában helyben mindent elértem - 10 év volt, ennyi. A szüleim azóta se vesznek semmibe - ez fáj. De eljutottam odáig, hogy végre érzem, hogy a család a legfontosabb, a varrás maximálisan kielégít, nem kell más. Az egészség-tudatos élet már régóta érdekel, és meg is fogom valósítani. És nem azzal, hogy a boltban kínált egészséges ételeket veszem meg, hanem hogy autentikus magyar, háztáji alapanyagokból én állítom elő az asztalra valót - amennyire ez lehetséges, mert ma már ez elég körülményes. Kevés a háztáji, sokmindent mindenképpen boltban kell venni. De nem a pirulák, nem a csodaszerek fogják kitenni az étkezésünk alapjait. A tisztítószerekről sokat tanultam Ördögszappan Henitől - ahogy lehetőségem lesz, készítem magamnak őket..., stb. Barátaim meg nincsenek - sosem voltak. Valahogy ebben én vagyok a hibás - nem adom ki magam. Zárkózott vagyok.
Teljesen megértem a kirohanásodat - és csak te lehetsz az, aki a kis világodban változtatni tudsz ezen. A többiek meg majd csak eljutnak idáig - erőszakkal nem lehet az életüket megváltoztatni, azt nekik is akarni kell. És majd akkor ők is változnak. Ha meg nem... a te életed akkor is rendben van:)

Kriszty írta...

Isten őrizz, hogy bárkit is erőszakkal akarjak megváltoztatni. Sőt senkit sehogyan. Eddig is azt a hibát követtem el, hogy minden áron meg akartam felelni, mégsem voltam elég jó.

Az én életem tényleg rendben van, bár akadnak területek amiket kicsit tudnék másképp csinálni. Gondolok itt arra, amit te is említesz, az egészséges ételek és minden ami vele jár. Én nagyon el tudom magamat képzelni egy önfenntartó házikóban, megtermelve a saját szükségleteket. Remélem, hogy ez nem csak álom.

Névtelen írta...

Nagyon nehéz megfogalmazni...
Csalódtam.Te is,én is.
Ha az ember -hogy Ildikó szavaival éljek-kiadja magát akkor visszaélnek vele,ha nem adja ki magát-esélye nincs,hogy barátkozzanak vele.Tehát jól meg kell nézni kihez közeledsz.Sajnos van,mikor az embert erőszakkal félreértik,de ez intelligencia hiány,mert arra sem hajlandók,hogy megbeszéljék a másikkal,és az,hogy nem nekik van igazuk---nem nekik van igazuk---á,esélytelen.Ez nem barátság.
Az a legcsúnyább,mikor valakiről azt hiszed a barátod és nem derül ki,hogy már nem az,sokáig csak úgy csinál,mintha ,a hátad mögött meg...
Azt gondoljuk,az a barát,aki a bánatodban van veled,de nem,az aki az örömödben osztozni tud még akkor is ha neki nem olyan jó az élete.De ez a nehezebb,nem sokan vállalkoznak rá.
Igen a világ felgyorsult,igen sokkal többet kell dolgozni sokkal kevesebb pénzért,és igen azt az időt szereti az ember a családjával eltölteni ami fennmarad.De barát kell,az a kapcsolat más mint egy rokoni,hiszen varázslatból születik,kiváltságos érzés ha valaki a barátod szeretne lenni.Aki kedves,aki őszinte aki megmondja ha nem ért veled egyet,aki kiabál ha kell,mert SZERET,és aki ÉRTED van VELED.


krealady írta...

Őszintén szólva - senki ilyennel nem találkoztam még a környezetemben. De tudom, hogy bennem van a hiba. Igényes vagyok:) Marad a család. Amit igyekszem jó mederben tartani, én is a legtöbbet kihozni magamból. Ha ez működik, nincs is hiányérzetem:) És Kriszti!!! Egyre többen vagyunk ezzel az önfenntartó életmóddal hasonlóan, mint te. Idealisztikus :) De talán azért ha törekszünk, a közelébe jutunk:)

ManaHand írta...

Egyetértek veled,néha hányingerem van nekem is bizonyos dolgoktól.Egyébként nagyon érdekes,hogy kb.3 hete írtam egy bejegyzést,amit nem publikáltam.Mert úgy gondoltam az is félre lesz magyarázva mint minden más.(akarom mondani sok minden más). A lényege az volt amit te is leírtál,tudod:barátok stb. Plusz kicsit kivesézem a magukat mindenhatónak tartó,másokat lefikázó,kivagyi alakokat.. De aztán megtartottam magamnak a véleményem.Sajna semmi nem változna.Ezért van az,hogy nekem is a család a legfontosabb,a könyvek,az alkotás,a napsütés és a madárcsicsergés... Nem dugom ezzel homokba a fejem,egyszerűen csak normálisan próbálok élni ebben az eldurvult világban. Puszillak Kriszti!

Kriszty írta...

Háttal ugye nem kezdünk mondatot, de hát lányok nagyon szívemből szóltok. Én nagyon szeretem, hogy egyre több ember vesz körül akik hasonlóan gondolkodnak.
Emő, sajnos emlékszem a történetedre, elég furcsaságos volt az is.
És igen, kellenek a barátok, de egyre inkább úgy érzem, hogy nem mindenáron.
De a legfontosabb a család.
Alkotás nélkül már meg sem lennék. Igyekszem egyedien, nem koppintva másokat. Bár sok olyan dolog van ahol van átfedés, de az egy az egyben utánzás számomra mindig visszataszító volt. Ha nincs önálló gondolatom, akkor inkább nem csinálom.
De ez egy kicsit már elkanyarodott az lap gondolattól. :)

Névtelen írta...

Szerintem nem kanyarodtál nagyon el.Szerencsés ha az embernek van stílusa,nem túl kedves dolog amikor meglátsz egy olyan dolgot,amit valaki"lemásol".Ez kissé szánalmas de az vígasztaló,hogy hogy csak utánzat,messze elmarad az eredetitől.
A Verszacsi sem lesz soha Versacce,nemigaz?;-))))
Az alkotás nálam-is-gyerekkortól fogva létezik,szenvedéllyé/így kell írni egyáltalán?/ később vált,de ebben tudok igazán kiteljesedni.
Sajnos,Kriszti nem csak arról az egy esetről beszélek és nem csak a barátokról,hanem jó ismerősökről is.Az külön bosszantó mikor a véleményedet sem mondhatod el-persze nem bántón-mert mindjárt előveszik a férfiak számára kitalált hülye női praktikát:a megsértődést.Én nem vagyok férfi,rólam lepereg az ilyesmi.Kriszti nagyon jól ismersz,szeretek mindent megbeszélni,nem értem az emberek miért csakis a jót szeretik hallani???
Kriszti,szerintem nem is érdemes ilyesmin gondolkozni,ahogy Klári mondta,úgy sem változik semmi.Örüljünk a tehetségünknek,a munkánknak,a családunknak és mindjárt itt a tavasz:-))))))

Kriszty írta...

Jól beszélsz Emőci.
Jön a tavasz és ezt mintha érezném. :) Mindjárt március. Addig még lesz egy céges farsang, jót hülyülünk a kollégákkal, és szép a világ....csak néha besűrűsödik. :) de jól kibeszéljük és minden mehet tovább.

Névtelen írta...

Érezd nagyon jól magad....szerintem le.....rom tablettának öltözz,táncolj,perdülj és nevess!!:-)
Puszi

Kriszty írta...

úgy volt, jó volt, bár nem táncoltam, mert addigra el is fáradtam :))))
köszi

Ide írhatsz nekem

krisztimaci@gmail.com

Keresés

Related Posts with Thumbnails